Második találkozásunk

Az előző látogatásunkkal ellentétben-ami 75 percig
tartott-ezt most 90 percig élvezhettük.Ezúttal kibővült kis csapatunk +2
taggal, akik zenészek, így a zene az éneklés a tánc és a játék kapott
főszerepet.Amerikából jöttem(meglepődésünkre minden mesterséget kitaláltak)
székfoglaló, mocsárjárás, legyél szobor (míg a 2 fiú zenélt addig
táncolhattunk, ám mikor befejezték azonnal mozdulatlanná kellett
válnunk).Egymást követték a jobbnál jobb, és szórkakoztatóbb játékok, egy
percre sem lankadtunk és végig élvezték az élő koncertet a tanulásban
akadályozott gyermekek, ahogyan mi is. A nagy kacagások közepette alig
hallották egymás szavait a gyógypedagógusok, akik szintén részt vettek a
játékokban. A fényképezkedés során mindig a kicsiknél volt a gép és ők
készítették a fotók nagy részét egy kis segítséggel.Lezárásképpen, körbe ültünk
és aki kör közepén volt annak mondania kellett egy állítást, akikre pedig igaz
volt azoknak helyet kellett cserélni. A játékok végét az uzsonna szünet
jelentette és nagy ölelések, puszik közepette köszöntünk el egymástól.

Videónkat és képeinket az alábbi linket lehet megtekinteni:

http://www.youtube.com/watch?v=x9R1iES8w6I

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Vidám délelőtt: Semmelweis 10/C – Friss utcai Általános Iskola 6. csoport

A Kézenfogva Alapítvány felhívása alapján lehetőségünk nyílt, hogy ellátogassunk a Friss utcai Általános Iskola 6. csoportjába.  Megtudtuk, hogy „Ki mit tud”-ra készülnek a gyerekek, ezért úgy gondoltuk, hogy segítünk nekik az előkészületekben. Lelkesen megtanultuk a tánclépéseket, majd cilindert készítettünk és végül egy mesedramatizálással zártuk a napot.

Az élmények leírása helyett beszéljenek a képek és a diákok érzései:

„Féltem, hogy el fogok érzékenyülni, de miután megérkeztünk és úgy fogadtak minket mintha már ismernénk egymást, kellemesen csalódtam.” (Dodó)

„Jó látni, hogy boldogabbak, mint a többi gyerek.” (Tomi)

„Nem értem mások miért gondolják, hogy ők mások mint mi” (Hajni)

„Annyira boldognak éreztem magam, amikor láttam a gyerekek arcán, hogy mennyire örülnek.” (Niki)

„Engem nagyon jó érzés töltött el, amikor Virág a foglalkozás elején senkihez nem szólt, de a végén már ott ült az ölemben, segített nekem és beszélgettünk.” (Niki)

„Célom, hogy én is segítsek nekik abban, hogy a társadalom elfogadja őket.” (Hajni)

 

Képek megtalálhatóak: http://www.youtube.com/watch?v=YK1ybIw7cAw

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Portré készítés

A kortársainktól eltérve minket foglalkoztat a hátrányos
helyzetű és sérült gyermekek sorsa. Épp ezért úgy gondoltuk, hogy a
szabadidőnkből rászánunk egy kicsit és ellátogatunk hozzájuk. Egy szép tavaszi
napon fogtuk magunkat és elmentünk a Gyógypedagógiai intézmény óvodai részébe.
Kitaláltuk, hogy óvodás gyermekekről portrékat készítünk, majd számítógép
segítségével egy képeslapot készítünk nekik anyák napjára, hogy meglephessék
szerető szüleiket. Reményeink szerint ezzel a kedves ajándékkal mosolyt csalnak
szüleik arcára. Az óvónők tárt karokkal fogadtak minket és örömmel vezettek
körbe. Erre a pár órára, mi is újra kisgyermeknek érezhettük magunkat.
Játszottunk velük mesét olvastunk nekik és próbáltunk közelebb kerülni
hozzájuk. Nagyon nyitottak és barátságosak voltak ezért pár perc alatt közel
engedtek magukhoz. Ha már azért a mosolyért, amit tőlük kaptunk érdemes volt
elmenni. Nehezen ment az elszakadás, hiszen nagyon megszerettük őket és ők is
minket. Ahogy az időnk engedi, ellátogatunk majd hozzájuk és majd szívesen
besegítünk az óvónők munkájába.

Video: www.youtube.com/watch?v=iTnKhiJTw1A


Kategória: Beküldött bejegyzések | 1 hozzászólás

“KÉZ-műves” foglalkozás

Miután szellemileg kellemesen elfáradtak tanulóink a fogalmazás órán, s vendégeink sem szerettek volna még távozni, úgy döntöttünk, hogy más módon is nyomot hagyunk  egymás életében.

Elővettük hát festékeinket, s nagy jókedvvel munkának láttunk.

Festékes tenyérrel szívecskét formáztunk, majd a korábban összegyűjtött kifejezéseket a tenyerekbe írtuk. Az így kialakított kép azóta is faliújságunkat ékesíti! :)

Ezzel a képpel szimbolizáljuk, hogy örökre bevésődtünk egymás szívébe! :)

Örök láb illetve (kéz) nyomot hagyva.

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Élménybeszámoló

Mind a sérült(8),mind pedig az egészséges(26) tanulóra mély benyomást tettek a közösen megélt pillanatok.

Mivel most ismerkednek az írásbeli fogalmazás csínjával-binjával, ezért egy közös órán vetették papírra gondolataikat,melynek időtartama 60 perc volt.

Az óra ismét játékosan kezdődött, melyet mindenki nagyon élvezett (ahogy azt a képek is tanúsítják). A későbbiekben vendégeink részt vettek a szógyűjtésben, majd elkezdődött a “munka”. A gördülékeny előrehaladás érdekében csoportok alakultak ki,a kooperációk eredményéül remekműveket kaptunk. Ezekből kettőt szeretnénk megosztani veletek.

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Péterfysek az elfogadásért

 

A fenti időpontban csapatunk ellátogatott a
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény és Gyermekotthonba. Nagyon lelkes
vegyes korosztályú csapat fogadott minket, egészen 5-től 22 éves korosztályig. Az
ajándékok, (kisebb jelképes ajándékok: kakaó, csokik, édességek, ropogtatnivalók,
plüssállatok) szétosztása után egyből megkezdtük az ismerkedést, mindenki
megtalálta a játszótársát a bentlakók között. Meséket, verseket olvastunk, plüssállatokkal
játszottunk és számos tehetséges gyereket találtunk a fényképezés terén. Immáron
másodszor látogattunk el a gyermekotthonba és most is annyi szeretet kaptunk,
hogy alig akartunk eljönni. Reméljük, még sokszor meglátogathatjuk kis
barátainkat, hiszen most már tudjuk:

 

,,Egyformán
süt ránk a nap.”

 

/Csukás István/


Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Különleges osztályfőnöki óra

Izgatottan vártuk a napot, mikor egy fogyatékkal élő társunk látogatott meg minket egy osztályfőnöki óra keretében.

Attila édesanyjával érkezett meg hozzánk. A vendégeinket először az iskolánk udvarán álló Evangélikus Öreg templomban vezettük körbe, majd magát az iskolaépületet is megmutattuk. Az idei évben szinte minden terembe szereltek fel elektronikus táblát, így örömmel be is kapcsoltuk az egyiket Attilának. Annyira tetszett neki ez tábla, hogy rögtön
rajzolt is nekünk egy hattyút és egy fát. Mi pedig ámulva néztük, milyen szépen
tud rajzolni és mennyire élvezi. A rövidke túra után lementünk az alagsorba,
ahol már várt ránk a tanárnőnk és Attila édesanyja. Miután mindenki
bemutatkozott, Attila is mesélt magáról pár dolgot. megtudhattuk, hogy nagyon
jó úszó és rengeteg érme van, amiket el is hozott nekünk meg mutatni.
Ismerkedés után sütiztünk egy picit és Attila megmutatta hogyan dolgozik.
Szinte követni se tudtuk a tempóját, amilyen gyorsassággal szőtt. Miután
kaptunk egy kis ízelítőt a szövésből, pinpongoztunk egy kicsit.

 

Sajnos hamar eltelt az egy óra és Attilának és édesanyjának sietnie kellett a buszra, de megígérték, hogy még jönnek hozzánk máskor is.

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Szállj be te is!

A „Szállj be te is!” programon 5. évfolyamos diákok és 10 fő különböző korú (enyhe-,
középsúlyos-, beszédfogyatékos és mozgássérült) gyermek vett részt. Fogyatékos gyermekek, akik „pár”an vannak, de igaz „társ”ai egymásnak a nehéz hétköznapokon.

Amennyivel másabbak, annyival ugyanolyanok, mint bármelyikük. A versenyzős mozgásos
program és táncos szösszenet semmi másról nem szólt, mint hogy szavak nélkül, a
lehető legtöbb érintéssel, egymás segítésével, bíztatásával együtt szerezzenek
sikerélményeket. A közös cél a lényeg, az az út, amit többféleképpen érhetünk
el. Ezt mindannyian bebizonyították. Nem elméletben, nézőként, hanem igazi
őszinte testkontaktus által. Nem egymás mellett, hanem együtt egymással. A
versenyhelyzetben mindenki eggyé vált, megfeledkezve magukról, felszabadultan a
mókás és küzdelmes pillanatokban. A gyerekek a program végén rájöhettek, hogy
mindenki nyertes. Egy nagyszerű élménnyel.

Ezúttal a fogyatékos gyermekek szemszögéből Elbújva egy vidéki városka kis világában, akik nagy’világot szeretnének látni egy sajnos meghiúsulni látszó egri osztálykirándulás alkalmával.

Köszönjük a
lehetőséget!

Dalma Boglárka Bálint Krisztián Roland Ferenc Dávid
Zoltán József Ferike

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Fejlesztő foglalkozás

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézetben töltöttünk el egy rövid délelőttöt a Lukács iskola szakmunkástanulóival. Az aznapra tevezett fejlesztőfoglalkozáson vettünk részt. Közösen végeztük a gyakorlatokat, feladatokat a fogyatékos fiatalokkal. A foglalkozás végén együtt
tízóraiztunk,üdítőztünk vendéglátóinkkal. Ezután a fényterápiás szobában halk zenére együtt
relaxáltunk. Megismerkedtünk a vízágy jótékony hatásaival is. Zárásként rövid
sétát terveztünk, de sajnos a zord időjárás ezt nem tette lehetővé. Terveink
szerint ezt májusban az érettségi szünetben pótoljuk, addig is a tanárnőn
keresztül kapcsolatban maradunk.Tanulságos
délelőtt volt ez a tanítványaim számára, biztos hogy másként
viszonyulnak ezentúl fogyatékos embertársaikhoz. Örülök ,hogy csatlakoztunk a
programhoz, és hálásak vagyuk a Bárczi iskola vezetésének, tanárainak, főként
Kocsisné Erdélyi Rita tanárnőnek a kedves fogadtatásért és a napi programunk
megszervezéséé

rt.

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!

Bluebird csapat

2013. március 21-én 15:00 – tól 17:00 – ig megrendezésre került az a játék délután, melyet a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégiumban tanuló Ifjúsági Vöröskereszt tagjai szerveztek meg és bonyolítottak le, tehát az esemény hossza 120 perc volt.
A programunkat a következő gondolat ihlette: „Nincs Áldás veled, ha ökölben a kezed!-Ha az Isten benned tükörbe néz, akkor kézben a kéz!” (Alma együttes). Az esemény helyszíne a városi speciális iskola, az Erdélyi János Általános Iskola és Kollégium volt. Összesen 20 gyerek játszott, 10 vöröskeresztes és 10 speciális iskolába járó. A patronáló tanárok és testnevelő tanárok segítségével lettek összeállítva a játékok, és ők segítették a gyerekeket a játék közben is.
A gyerekek sor-, váltó- és csapatépítő játékokat játszottak. A játékok fantázia nevei: Cinegézés, Bogozd ki!, Egy nagy csiga, Szabadulj a labdától!, Mezeket fel!, Indián rönkjárás, Mindenki mindenkiért, Hol voltál?, Elefánt ormány, Hol a labda?
A búcsúzáskor folyamatosan ezzel a kérdéssel árasztottak el a gyerekek: „Mikor lesz a következő alkalom?”. Látva a lelkesedést, az örömöt, a kialakuló barátságokat azt kellett mondanom, hogy: Hamarosan. Az egész délután az elfogadás, tolerancia, és segítség nyújtás jegyében telt el. Azt hiszem a helyi Vöröskereszt újabb hagyománnyal bővült, és nem kell sokat várni a következő alkalomig!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További képek: https://plus.google.com/photos/102150293691790641231/albums/5858257336668022257?banner=pwa

Kategória: Beküldött bejegyzések | Szóljon hozzá most!